“Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.” – tanúsítja Nicholas Sparks, kinek szavai osztályközösségünk lelkében is felcsendültek tudat alatt, mikor is egy többnapos kirándulás által közelebb kerülhettünk az ország, a magyar nemzet, kultúra történelmével, a Rákóczi Szövetség közbenjárásával.
Osztályunkhoz mindig nagyon közel állt a múlt megismerése: már kilencedikes korunkban jellemzőnkké vált a tudásvágy, kiskorunk óta érdekelt bennünket az ismeretlen felfedezése, ezért mikor osztályfőnökünk, Simon Laura, felvetette számunkra egy olyan körút lehetőségét, melynek hála megismerhetjük a szomszédos Máramaros megye nevezetességeit, egyből partnert talált bennünk. A pályázati kiírásnak megfelelően túránk során elsősorban a kommunizmus és a Holokauszt áldozatainak emlékhelyeit kerestük fel, mely kifejezetten fontos volt számunkra, hiszen az az ember, aki nem ismeri a hazája, a környéke múltját, az a jövőjét sem tudja megalapozni.
Kirándulásunk első napján, pénteken izgatottan indultunk el Szaplonca felé, ahol megcsodáltuk a helyi architektúrát és népművészeti motívumokat a Vidám temetőben és egy közeli fatemplomban, mely 75 méteres magasságával büszkén viseli a legmagasabb európai fatemplom címet. Ezt követően Hosszúmezőre utaztunk, ahol a szállásunkon közösségépítő játékokkal tettük emlékezetessé az estét, majd nyugovóra tértünk.
A szombati napot teljes egészében a kultúrának és a történelemnek szenteltük: felkerestük a máramarosszigeti börtönmúzeumot, ahol több órát is eltöltöttük, az egész épületet körbe barangoltuk, mely rendezettségével, termeinek sokaságával, a kiállított tárgyak, relikviák sokszínűségével és az értékes információival visszarepített minket az időben, elgondolkodtatott bennünket, hiszen minden, az emlékhely falain felsorakoztatott arckép mögött egy élet története rejlett, egy olyan életé, melybe betekintést nyertünk aznap délután. Rendkívül sok tudással felruházva vonultunk át a múzeumként funkcionáló Elie Wiesel-házba, ahol bepillanthattunk a Nobel-békedíjas aktivista életpályájába, ugyanakkor a helyi zsidóság történetét is jobban megismertük. Végül fejet hajtottunk a Holokauszt áldozatainak állított emlékmű előtt, majd az aknasugatagi szálláshely felé vettük az irányt. Az este beszélgetéssel, személyes történetek elmesélésével telt.
Vasárnap az ép testben ép lélek mondásnak eleget téve sportosabb időtöltést szerveztünk: az esős idő sem vette el a kedvünket egy túrától a természetben, melynek keretein belül felkerestük a Lovak vízesését, megcsodáltuk a Radnai-havasok kincseit, beszívva a hűvös hegyi levegőt. Ezt követően a kultúrának is teret engedve a Prislop-hágónál az első világháborús frontvonalakat, bunkereket is megtekintettük. A kirándulás után visszatértünk a szállásra, ahol társasjátékoztunk és kiértékeltük az elmúlt napokat.
Hétfőn ellátogattunk a Petőfi emlékét őrző Teleki-kastélyba, ahol megcsodáltuk a felújított múzeum csodás kiállításait, felkerestük Petőfi kedvenc versíró helyét és temérdek tudással gazdagodtunk nemzeti költőnk életéről és poétikájáról. Hazatérésünk előtt ellátogattunk Nagybányára is, ahol az egykori Fekete Sas fogadó és a Szent István-torony megtekintése után a helyi zsinagógát is meglátogattuk, megcsodáltuk az udvaron levő Holokauszt-emlékművet. Egy központi séta után búcsút intettünk utolsó megállónknak és hazatértünk Szatmárnémetibe.
A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum XI. B osztályos diákjai hálás köszönetüket fejezik ki a Rákóczi Szövetségnek a kirándulás támogatása miatt, továbbá az osztályfőnöküknek is az áldozatos munkája miatt. A túra során közelebb kerültünk a környék múltjához, megismertük a hazánk területén élő kisebbségek gyökereit, miközben sok élménnyel is gazdagodtunk.
Cuculeanu Krisztián
XI. B osztályos diák
